Nagyon rosszul indult a hetünk, mert jómagam már vasárnap délután ágynak estem. Iszonyatos fejfájással, torokfájdalmakkal és persze orrfolyással. Természetesen némi láz is kapcsolodott hozzá, ami ugye hol izzadással, hol fázással párosult. Ezért annyit aludtam, hogy magam is alig hiszem el, de nagyon húz az ágy, sajnos még mindig. Prézli viszont be volt jelentve az állatorvoshoz az ivartalanítási mütétre kedd este fél 8-ra. Úgy gondoltam valahogy túl élem, nekem már mindegy, szóval bele csaptunk a lecsóba. Kedden egész nap ágyban dekkoltam szintén, és vártam a csodát, hogy meggyógyulok. Sajnos nem érkezett még mindig meg, nem tudom hol késik már. :(  

Elöször is szeretném elmondani, hogy itt Lőrincen találtam egy olyan orvost, aki azért orvos, mert szereti az állatokat és a pénz csak másodlagos kérdés. Ezúton szeretném megköszönni, Dr. Fekete Ádámnak a sikeres mütétet és minden jó tanácsát.

Úgy gondoltam azok kedvéért akik még a mütét előtt állnak és kiváncsiak a részletekre, naplószerűen írom le a történteket.

Este közel 1 órás séta 18-19h között (ez nekem is jót tett némileg mert 3 napja csak ágyban fekszem) 

19h20 Megkapta az altató injekciót, ott lehettem vele, míg el nem aludt.

19h30 Prézli alszik :) Rémes látvány...

19h50 Prézli készen van, szólt az orvos, hogy jöjjek, kapott valamit, amitől pillanatok alatt ébredezni kezdett, de nem ébredt fel teljesen, de megismert engem. Pár pillanatra még láttam a műtő asztalon is kiterülve. :-( Nagyon hálás vagyok a Doktor Úrnak, hogy  ha láb alatt is voltam, de szinte végig Prézli mellett lehettem. 

20h15 Haza érkeztünk, a kutya tiszta kába még, fekszik mozdulatlanul. Itt megemliteném, hogy a sebet nem kötötték be, a gyorsabb gyógyulás érdekébe. 

21h (műtét után 1 órával) felemeli a fejét, kábán nézelődik. 

22h (műtét után 2 órával) hányt, a reggelit véltem felismerni, amit reggel 8 körül kapott.

23h (mütét után 3 órával) bepisilt, alvás közben. 

23h15 Miközben felpucoltam a pisit, ácsorgott (itt állt fel elösször a lábaira) és közbe még egy adag reggeli kaptunk vissza. Mindenkinek ajánlom, hogy több adag alávaló cuccal készüljön. Én plédeket hajtogattam alá, hogy viszintesen tudjon rajta feküdni kényelmesen.

Hajnal 4h (8 órával mütét után) ki akart menni az udvarra, álldogált, kikisértem, az ajtó elött nagy tocsát pisilt.

Reggel 7h (11 órával a mütét után) ki akart menni, pisilt, és elöször ivott, aztán bejövetele után csak ácsorgott, és szoborrá változott egy negyed órára. Kérleltem, hogy feküdjön le nem akart, ezért magam mellé vettem és persze az én ágyikómba, már elaludt. Jelelnleg is alszik, mellettem.  

Prézli igazi hősként viselkedett, nem raktam még rá semmit, sem a gallért, sem body ruhát. Azt mondta az orvos, hogy akkor tegyem rá, ha már elkezdi piszkálni. Mai terveim alapján mindketten gyógyulunk és alszunk jó sokat. Legközelebb hozok képeket is, most erre már nem futja az energiáimból.

Mindenkinek köszönöm az aggódást, drukkolást és szorításokat.

Millió puszi Renáta és Prézli

Ma ismét kutyaoviba voltunk, viszont elmentünk a híres népszigeti kutyasuliba. Nem bántam meg, mind annak dacára, hogy félidőben el jöttünk, mivel Prézli kezelhetlenül viselkedett. Viszont végre azt kaptam, ami ilyenkor elvárható. Elmondták miért viselkedik így. És nem csak azt, hogy ilyen vagy olyan gazda vagyok, hanem a lényeget. Minden kutya 7-8 hónapos kora körül, elkezd kamaszodni, fajtájától függően vannak jelei. Persze Prézli terrierként szörnyű. Megnyugtattak, hogy teljesen normális a kutya viselkedése, ez nem azt jelenti, hogy hagyni kell, csak nem el lett rontva, hanem kamaszodik. Próbálgatja lehetőségeit. Nincs más megoldás rá, csak és kizárólag az iskola, vagy persze a háznál tanítás. A lényeg a tanítás, és az hogy foglalkozzunk vele, legyünk vele következetesek. Nagyon fontos szabály lett volna, hogy a kutya legyen éhes. Az én kutyám nem volt az, de sajnos nem általam, mint utólag kiderült. Szóval haza jöttem a kezelhetlen kutyámmal, sárosan, mérgesen, de mégis megnyugtatva és elhatároztam, hogy egyszer és mindenkorra kiderítem, miért nem éhes a kutyám, amikor tegnap délben kapott tőlem utoljára enni. Ha hiszitek ha nem, hazaérve az én drága kuttyom a szomszéd keritéshez szaladt, éppen hogy levettem sáros bakancsom, mikor arra lettem figyelmes, hogy Prézli csahol a keritésnél és a szomszédom is ott piszmog. Gondoltam magamba, most pont kapóra jött az alkalom, kimegyek és megnézem mi történik ott. Szóval rajta kaptam a szomszédot, hogy két pofára tömi Prézlit téppal, két maroknyi mennyiséggel. Mondanom sem kell, baromi mérges lettem, hiszen épp akkor jöttem el az én drága kutyámmal a suliból, mert kezelhetlen, és nem kell neki a párizsi, sem más finom falat. Többszörösen megkértem és most megerősítettem, hogy ne tegyék ezt!!! Nem igaz, hogy azért égek a kutya suliba, mert a szomszéd eteti a kutyámat. Persze, hogy mondták az oktatók, hogy ez a kutya nem éhes, és hiába mondtam, hogy higgye el én nem adtam neki. Persze elmeséltem a szomszédnak is, hogy hála neki, ma haza kellett idő elött jönnünk a kutyasuliból, remélhetőleg ezt már megérti. 

Mindegy már, arra az elhatározásra jutottam, hogy ha túl leszünk az ivartalanításon, akkor megyünk suliba mindenképpen. Biztosan nem kőbányára, a hozzá állásuk miatt. Még meglátjuk hova, bár nagyon tetszik a népszigeti iskola, csak kicsit messze is van, és elég borsos az ára a tanfolyamnak, de még ettől nincs kizárva. Nagyon sok kutya volt a suliba (láttam több westiet is), amit jó volt látni, tetszik az általuk megjelentetett könyvek is, és még az oviba is 3-4 oktató SEGÍTI a gazdákat. Nem csak annyit közöltek, hogy ez nem jó, az nem jó, hanem azt mondták meg, mit hogyan csináljak, és mi a megoldás, és szerintem ez az elvárható egy iskolától. Szóval nekem nagyon tetszett. Most egy kicsit pihennünk kell, illetve készülünk a mütétre és a lábadozásra. Én úgy gondolom, leghamarabb áprilisban kezdünk bárhol is, de mindenképpen menni fogunk suliba.    

Prézli 8 hónapos lett, egy igazi kamasz westie. Reggel borzalmas idő volt, rettentően fújt a szél és szakadt az eső. Mivel tegnap némileg sikerült megfáznom, így úgy gondoltam ma nem megyünk kutya suliba szakadó esőbe, mert akkor tutira ágynak fogok dőlni. Így maradtunk itthon. Persze fél 10 körül, már kezdett világosodni és az eső is múlóban volt. 11 órára kisütött a napocska. :)  Sebaj itthon maradtunk, mivel délutánra gyönyörű idő lett, elmentünk sétálni. Bár a szél kellemetlenül fújt, de ettől függetlenül jól éreztük magunkat.

Mivel Prézli ma 8 hónapos, ezért vacsi előtt magamhoz vettem egy marék párizsit és fotózni kezdtem Prézli babát. Lassan annyit fényképezem, hogy inkább már magától pózol, csak hogy hamarabb szabadulhasson. :)

Mi van ott??? Van ott valaki?!? :)

Jót futkároztunk egy vizslával és egy számomra ismeretlen fajtájú kutyussal...

Lóg a nyelvem, ezek a nagyfiúk lépnek kettőt, nekem meg sprintelnem kell...

Na már megint fotózás következik... nyam-nyam..párizsi...

Prézli ma szinte egész nap a kertbe volt, annyira élvezte a napsütést, a friss illatokat. Mivel Prézlit 2009. augusztus 20-án (6 hónapja) hoztuk haza új otthonában és akkor még 8 hetes volt, így igazán nem emlékszik a tavaly késő nyári és őszi időszakokra szerintem. Legalábbis úgy tünik, most hogy végre elolvadt a hó, újra felfedezi a kertünket. :) 

Eddig is szeretett kint lenni az udvaron, megugatni a kapunál mindenkit aki él és mozog, és beszélgetni a szomszéd kutyusokkal. Viszont amióta jobbra fordult az idő, szinte alig lehet Őt behívni olyan jól érzi kint magát. Olykor nézegetem az ablakból mit csinál oda kint, de sokszor csak áldogál és szimatol a szélben, mintha napozna.  :)  

Szinte minden este megyünk sétálni, amikor van lehetősége a friss híreket "elolvasni", azaz kiszimatolni és persze újabakat készíteni, jelölgetni. Igyekszem mindig másfelé sétálni, de vannak persze kedvenc útvonalak is. Prézli fő kedvence, amikor hétvégék után a barátaink felé sétálunk, mert általában mindig kapunk valami finomságot (pl. egy csülök csontot), amit haza érkezés után rágcsálhat.

Prézlinek már csak egy dolog hiányzik az életéből szerintem, egy kutya barát. Hiszen Piri cica nagyon jó barátja, és néha még játszik is vele, de sajnos csak néha. Nagyon örülne egy igazi kutya barátnak, de sajnos egyenlőre nem lesz neki, azaz nekünk még egy kutyus, így kénytelen beérni a parkban lévő cimbikkel. 

 Piriiii, gyere velem játszaniii, naaaa,  gyereee mááár, lééégysziiiii....

10 nappal az én születésnapom után következik apa születésnapja. :)  Természetesen az Ő szülinapját is ugyan úgy ünnepeljük, mint mindenkiét a családban. Drága mama (anyukám) hozott neki csoki tortát, és megint hatalmas röhögés lett az ünneplésből.

Fantasztikus napunk volt. Végre igazán kisütött a nap, így kimehettünk a kertbe a gyerekekkel. Előkerültek a járművek, a roller, a bicikli, a kisautók. Lepucoltuk a hintát, sepregettünk, takarítottunk, mégis nagyon jól éreztük magunkat. Prézli felfedezte, hogy egy szomszéddal odébb tyúkok vannak a kertbe, teljesen kiborult tőlük, egyfolytában ugatott nekik.

Ebéd után a gyerekekkel neki láttunk madártejet főzni apának, mivel kedden lesz a születésnapja és az a kedvenc édessége. :)  Az én nagyon aranyos gyermekeim segítettek nekem lelkesen, így hamar kész is lettünk.

Késő délután Prézlivel új terepre mentünk, szintén kőbányára, de egy új parkba. Egész pontosan ez egy szemét bánya volt, ami körbe van zárva, frissen telepített fákkal és bokrokkal. Igazi kutyás park, találkoztunk is sok kutyussal. Ami viszont nagy megnyugvás volt nekem, hogy Prézli ahányszor behívtam, annyiszor jött boldogan. Szóval az én drága kutyusom, tényleg csak alkalmi süket, és igenis egy szófogadó, nevelt kutyus. Természetesen tovább kell képezni, tanítani, hogy tényleg bárhol, bármikor vissza jöjjön, ha szabadon van. Ma nagyon okosan viselkedett, még egy másik kutya elöl is be tudtam hívni, pedig párizsi sem volt nálam. :)  

Prézli a napsütésben.

Ez a kisautó nem a mienk, hanem egy barát családé, csak a férjem újította fel és még nem vittük vissza, ezt persze Bence gyorsan kihasználta. :)

Boglárka és babája biciklizik...

Prézli szimatol a szélbe... jó illatok jönnek... 

Bogi a tüzoltóautón :)   

Piri cica napozik... ha jól megfigyeljük a képet látszik, hogy már bújnak a virágaim, remélhetőleg már nem lesz tél.

Prézli tiltott helyen... úgy látszik amit tavaly ősszel megtanult, abból mindent elfelejtett egy tél alatt. :)

A segédek a konyhában, a madártej készítése közben.

Persze csalunk, hogy felérjék rendesen a pultot, a kicsinek nagy fellépő, a nagynak kicsi.

:-))))

A végeredmény:

Prézli a naplementében, az új terep felfedezése közben.

Az egyik játszópajtással.

Ma is sikerült jól össze sároznia magát, de ma nem fürdettem meg, hanem jó alaposan száraz rongyal megtöröltem és hagytam, hogy megszáradjon, aztán kifésültem belőle a sarat.

Amióta haza értünk, éppen csak vacsorázott és azóta is alszik mint a bunda, hiszen ma egy igazán pörgős napunk volt. :)  Prézli is élvezte, hogy végre nem egyedül kószál az udvaron. Reméljük, hogy most már tényleg jön a tavasz és már nem jön vissza a tél.

Az idő kedvező volt számunkra, mert nem esett az eső, sütött a nap, csak a szél fújdogált, de nem vészesen, tehát nem fáztunk. Ettől függetlenül Prézli eszét ma megint otthon felejtettük. :(  Rettentően kamaszodik, újra és újra játszuk a falka vezérségért küzdött harcainkat. Persze hol máshol, mint éppen a kutya suliba jöjjön rá a süketség. :-)  Hiába hívtam, tett a fejemre, mintha nem is szóltam volna, persze nem hagytam annyiban. Viszont ma nagyon berágtam a kutya sulira. No nem azért, mert a kutyám kamasz és ezáltal alkalmi süket is lett, hanem azért mert szép kioktatást kaptam, hogy mit csinálok szarul, amit aláírok, mondják is el, de ezzel egyidőben azt is el kéne mondani, hogy akkor mit hogy csináljak. Pl. túl sokszor hívom be a kutyát (ami szerintem azért nem igaz), ezért már nem jön be. OK, de akkor szerintem az a normális, ha azt mondják, hogy most kéne behívnod. Ráadásul az egyik oktatóval, jót vitáztunk az ivartalanításon is, mivel szerinte nem a kutyát kéne ivartalanítani, hanem meg kell neveleni és akkor nincs probléma. Szerencsémre a másik oktató mellém állt, hogy azért ez nem teljesen igaz, mert az ösztönöket elég nehéz megnevelni, pláne egy terrier esetében. Valahogy az egész úgy jött le, hogy én csak azért szeretném ivartalanítani Prézlit, hogy nekem legyen jobb és könnyebb vele, ez csak azért érdekes, mert valószinüleg akkor nem venném a fáradságot, időt és pénzt, hogy kutya oviba járjak a kutyával. Na mondanom sem kell, hogy az ivartalanításos vita után, én már minden voltam csak jó gazda nem. :( Pedig nem tartom magam rossz gazdának és persze előfordul, hogy Prézli süketséget tetett, de ez nem rendszeres és szerintem egy kamasz kutyánál ez normális is, hiszen próbálgat és persze igyekezne falkavezér lenni. DE sosem fordult még elő, hogy bárkire is rámorogjon vagy hogy velem akarjon aludni és az asztaltól sem kap ennit, sőt már nem is kunyerál, szóval úgy gondolom bármennyire is el van kényezetetve nálunk Prézli, azért azt ésszel tesszük.

Szóval most arra az elhatározásra jutottam, hogy körbe nézek másik kutya suli után. Nagyon szívesen elmennék a népszigeti suliba, de nagyon messze van tölünk, pont a város másik oldala, de ha nem találok a környéken mást, akkor megyünk oda.

Mindettől függetlenül Prézli alkalmi süketségével együtt nagyon jól érezte magát, iszonyatosan koszosan érkeztünk haza, aminek fürcsizés lett a vége.

A bizonyíték, hogy tisztán mentünk. :)  

Itt már alakultunk a koszosság felé...

Az alalkalmi süket Prézli, aki éppen ezerrel szalad felém, szóval azért hallgatott is rám :)

És itt is felém szalad éppen...

Mivel Prézli tudatában volt vele, hogy összeségében rossz volt, ezért olyan ártatlan fejjel utazott haza felé az anyós ülés előtt a földön, meg se próbált felülni az ülésre, méghogy a kutyáknak nincs lelkiismeret furdalásuk. :) bár az autónknak ma ez volt a szerencséje.

Haza érkezés után a RETTENET... az elvben hófehér kutyusom... :)))

Ne haragudj rám mamiii, én olyan jól éreztem magam...

A nap büntetése, a fürdés... :))) bár csendben tűri, ettől még utálja... 

És a végeredmény, egy hófehér, ártatlan, szép és illatos Prézli kutyus. :))) 

Nózi Prézli :)))

Mai nap alkalmi süketségéhez, még két dolog is hozzá tartozik, az egyik, hogy drága Piri cica jóvoltából, Prézli egyáltalán nem volt éhes a kutya suliba, így annyira nem érdekelte, hogy párizsival szeretném jutalmazni, hiszen a suli elött puszilt be egy fél zacskó macska kaját. :)

A másik, amit már megfigyeltem, a héten nem tudtunk annyit sétálni, mint amennyit szoktunk, hiszen szinte egész héten szakadt az eső. A parkba nem voltunk tombolni csak vasárnap utoljára és sétálni is a héten csak kétszer jutottunk el. Hiába mentünk el kutya suli elött egy órát rohangálni, az kevésnek bizonyult. Ilyenkor szokott Prézli szabályosan tombolni, persze ezzel nem a bizonyítványom magyarázom, hiszen nem érzem, hogy kéne. 

Egy kutya sulitól én azt várnám el, hogy átbeszéljük a dolgokat és nem kategórikusan azt mondani, hogy én rossz gazda vagyok és a kutya irányít engem, mert ez így ebben a formában nem igaz nálunk. Hiszen számos tényező befolyásolja az ottani viselkedését, még akár az is, hogy éppen milyen (fiú vagy LÁNY) barátokkal szaladgálhat együtt, és a cél a sulival az lenne, hogy ne legyenek befolyásoló tényezők, hanem Prézli minden körülmények között, bárhol, bármikor hallgasson rám.

Végre elérkezett a nagy nap és Prézlit elvittem az első igazi kozmetikájára. Azért írom, hogy az első igazi, mert még pár hónapos korában voltunk már kozmetikában, ahol rábeszéltek a géppel nyírásra és picit megnyírták géppel a hátát. Elözőleg felhívtam jó pár kozmetikust, hogy vállalnak-e westie kutyát trimmelni, a többség szabályosan hülyének nézett, miért akarom én trimmeltetni, ha nem viszem kiállításra. Végre találtam egyet, aki elvállalta trimmelésre, aztán mire oda értünk, már azt hallgattam, hogy higyjem el a kutyának jobb a nyírás géppel. Nem szenved és gyorsabb, könyebb... stb. Persze elgyengültem, ki szeretne a kutyájának rosszat?! Nagyon megbántam, még aznap. Nem hagyott nyugodni, hogy mit tettem, hiszen annyi könyvet elolvastam és mindenhol az volt, hogy egy westienek a legjobb a trimmelés és én hagytam, hogy géppel nyírják. :-(  Végül segítséget kértem egy fórumon és kaptam, Judit személyében. :)))  Nagyon kedves volt, elementünk hozzá és felajánlotta, hogy segít rendben hozni, de nőnie kell a szőrének. El sem tudom mondani mennyire hálás vagyok Juditnak. És végre eljött a mi időnk, Judit kezelésbe vette Prézlit és igazi westie kutyát varázsolt belőle! Nagyon szépen köszönjük ezúton is!!! Amit pedig a kozmetikusok mondtak, hogy a kutya szenved a trimmeléstől NEM IGAZ, ne higyjétek el, Prézli olyan boldogan jött ki Judittól, hogy vissza is akart menni, még egy körre. :))) 

Kozmetika előtt:

Sajnos már az olvadó hónak köszönhetően össze is sározta magát, mire lefényképezhettem volna, de a lényeg így is látszik. :)

Kiváncsi Prézli :)

Drága Pirkó cicánk úgy jött haza, hogy rettentően vérzett a lába, ezért anyukámmal elvittük őt a közelben lévő állatorvosi rendelőbe. Sajnos meg kellett műteni, azaz fel kellett a sebet tárni, kitisztítani és aztán összevarni, mindezt bódításban. Mi drága cicusunk valószinüleg egy másik cicával került konfliktusba, ezért ha már úgy is altatják, gyorsan ivartalanították is egyben. Szegény Piri cicánk ivartalan kandúr lett. Bár ő szegény, de így legalább mi már nem járulunk hozzá a környék macska szaporulatához. Már régen terveztük ezt a lépést, de most kapóra jött az alkalom, ráadásul olyan szerencsénk van, hogy pont tavaszi akció van ivartalanításra, így még kedvezményes áron is végezték a beavatkozást. Egészen jól viseli a megpróbáltatásokat, bár a lábán lévő a kötésről úgy döntött neki már nincs rá szüksége, így magának levette. Szépen gyógyul a lába, hamarosan kutya baja lesz remélhetőleg. :-) 

Ma volt a farsang az ovodában. Természetesen Prézli sem maradhatott ki a bolondozásból. :)

Prézlire ördög szarvacska került, ami őszintén szólva igazán testhez álló jelmez neki. :)

Boglárka lányom Barbie Muskétásnak öltözött.

Bence fiam pedig Pókembernek.

:) 

Éppen készül megmenteni a világot.

:)))))