Ma ismét kutyaoviba voltunk, viszont elmentünk a híres népszigeti kutyasuliba. Nem bántam meg, mind annak dacára, hogy félidőben el jöttünk, mivel Prézli kezelhetlenül viselkedett. Viszont végre azt kaptam, ami ilyenkor elvárható. Elmondták miért viselkedik így. És nem csak azt, hogy ilyen vagy olyan gazda vagyok, hanem a lényeget. Minden kutya 7-8 hónapos kora körül, elkezd kamaszodni, fajtájától függően vannak jelei. Persze Prézli terrierként szörnyű. Megnyugtattak, hogy teljesen normális a kutya viselkedése, ez nem azt jelenti, hogy hagyni kell, csak nem el lett rontva, hanem kamaszodik. Próbálgatja lehetőségeit. Nincs más megoldás rá, csak és kizárólag az iskola, vagy persze a háznál tanítás. A lényeg a tanítás, és az hogy foglalkozzunk vele, legyünk vele következetesek. Nagyon fontos szabály lett volna, hogy a kutya legyen éhes. Az én kutyám nem volt az, de sajnos nem általam, mint utólag kiderült. Szóval haza jöttem a kezelhetlen kutyámmal, sárosan, mérgesen, de mégis megnyugtatva és elhatároztam, hogy egyszer és mindenkorra kiderítem, miért nem éhes a kutyám, amikor tegnap délben kapott tőlem utoljára enni. Ha hiszitek ha nem, hazaérve az én drága kuttyom a szomszéd keritéshez szaladt, éppen hogy levettem sáros bakancsom, mikor arra lettem figyelmes, hogy Prézli csahol a keritésnél és a szomszédom is ott piszmog. Gondoltam magamba, most pont kapóra jött az alkalom, kimegyek és megnézem mi történik ott. Szóval rajta kaptam a szomszédot, hogy két pofára tömi Prézlit téppal, két maroknyi mennyiséggel. Mondanom sem kell, baromi mérges lettem, hiszen épp akkor jöttem el az én drága kutyámmal a suliból, mert kezelhetlen, és nem kell neki a párizsi, sem más finom falat. Többszörösen megkértem és most megerősítettem, hogy ne tegyék ezt!!! Nem igaz, hogy azért égek a kutya suliba, mert a szomszéd eteti a kutyámat. Persze, hogy mondták az oktatók, hogy ez a kutya nem éhes, és hiába mondtam, hogy higgye el én nem adtam neki. Persze elmeséltem a szomszédnak is, hogy hála neki, ma haza kellett idő elött jönnünk a kutyasuliból, remélhetőleg ezt már megérti. 

Mindegy már, arra az elhatározásra jutottam, hogy ha túl leszünk az ivartalanításon, akkor megyünk suliba mindenképpen. Biztosan nem kőbányára, a hozzá állásuk miatt. Még meglátjuk hova, bár nagyon tetszik a népszigeti iskola, csak kicsit messze is van, és elég borsos az ára a tanfolyamnak, de még ettől nincs kizárva. Nagyon sok kutya volt a suliba (láttam több westiet is), amit jó volt látni, tetszik az általuk megjelentetett könyvek is, és még az oviba is 3-4 oktató SEGÍTI a gazdákat. Nem csak annyit közöltek, hogy ez nem jó, az nem jó, hanem azt mondták meg, mit hogyan csináljak, és mi a megoldás, és szerintem ez az elvárható egy iskolától. Szóval nekem nagyon tetszett. Most egy kicsit pihennünk kell, illetve készülünk a mütétre és a lábadozásra. Én úgy gondolom, leghamarabb áprilisban kezdünk bárhol is, de mindenképpen menni fogunk suliba.    

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.