Sajnos ma délután esett az eső, de azért sétálni elmentünk, mint minden este. Ma este Bogi is velünk tartott, így neki mutattuk be a télen megismert barátokat. A legjobb barát Sissy a 3 éves westie lány. :) Egy nagyon aranyos idős bácsi a gazdája, aki az unokájától örökölte, de becsületére váljék, hogy az eredeti gazdi a szomszédba lakik és nagyon sokat tanul, így a kutyus a papát boldogítja és nincs egész nap egyedül. Nagyon szépen gondozott kutyus, és a gazdija, ha észrevesz minket, akkor kiengedi Prézlihez, hogy szaladgáljanak egyet. :)  Egyszer mindenképpen viszek fényképezőt és lefényképezem őket együtt. Sajnos a legtöbb kisbarátnak nem tudjuk a nevét, talán majd nyáron, hiszen akkor többet vannak kint a gazdik a kertben. :) 

A séta végére Prézli 4 fekete csizmát szerzett, igaz sárból készítve.

Ó jaj, már megint fürcsi, nem értem az embereket, hogy azok maguktól minden este bemásznak a kádba és boldogan pancsikolnak...Ki érti ezt, én nem, mert én úúúgy uuutáááloooom! :(

Prézli igazi kotnyeles kis kutya, avagy minden lében kanál. Bármi történjék, neki ott kell lennie és tudnia kell róla, persze ezért is imádom.

Ma délután a kertet rendeztük, már 2 éve lakunk itt, de még mindig van mit igazítani a kerten, ma a kerítés mellett lévő száz éves orgonabokrokat vágtuk ki, hogy megfiatalodjon, mivel már így is nagyon sok új hajtás nőt mellette. Szóval hajrá fiatal hajtások, a régieket ma kivágtuk. Ezentúl ki kellett vágnunk egy korai cseresznyefát, mivel egy nagyobb cseresznyefa mellett nőt, szerintem az már vadon, de nem is ez volt a baj, hanem hogy ránőtt egy nagyon finom almafára. Így szegény apró szemű korai cseresznyefát áldoztuk fel, az almafa miatt. Szegény kisfiamat nagyon megviselte, mert minden növényt nagyon szeret és nagyon sajnálta a fát, amit meg is értek, hiszen mi sem jókedvünkből vágtuk ki, de a szükség törvényt bont. 

Persze ahogy lenni szokott, Prézli mindenhol ott volt, mindent megnézett, megszimatolt. :) A nap végén gyorsan elégettük a levágott ágak jó részét, kihasználva az alkalmat, hogy a paradicsomnak szánt ágyásom még üres. Nem tudom mi lesz Prézlivel, ha eljön a palántázás ideje, mivel jelenleg Prézlinek ez a hely a kincsesbánya. Ide ás el mindent, ami finom falat (ki tudja mi lehet már a földbe?!) és persze egy idő után, meg is keresi. Viszont pechére, már megvettük a kerítés elemeket oda, hogy körbe tudjuk keríteni, nem tudom utána hol fog ásni, bár vannak még dugi helyei, de szerencsénkre csak olyan helyeken ás, ahol nincs fű. Valószínüleg hátul csinálunk neki egy ásható részleget. :)

Természetesen a munkálatok közbe, egy kis labdázás is bele fért. :)

"Jól van, úgy nézem, itt minden rendben van, ügyesen kivágtátok a régi orgonabokrokat, így legalább már jobban kilátok az utcára."

"Bogit is elkisérem, nehogy el essen, hiszen már elmúlt 6 éves és mindig felpattan a kis motorjára." 

"Nahááát, nem bele raktak a talicskába, én annyira nem élveztem, mint kisgazdáim."

"Még a lánfűrésztől sem félek, ügyes vagy apa, jól csinálod." :)

"Úgy nézem lassan már mindent kivágtatok..."  

"Lepihenek egy kicsit, úgy elfáradtam, annyit dolgoztam ma már." :) 

"Mire készültök a kincses helyemen?!? ajaj tegnap valamit ide elástam, gyorsan megkersem... jaj hol van már?!? Miért hozzátok ide a bokrokat?!?! Mit csináltok?! Ez az ÉN helyem, na nemáá, hol van már az a finom falat, tudom, hogy valahova ide ástam el..."

"Nem találom... :(  na mindegy inkább odébb állok, mert itt nagyon készül valami..."

"Na szép, itt aztán jól befűtöttek, mi lesz az ásókertemmel?!? Közel sem tudok menni olyan forró..."

Úgy tűnik végre mégis elérkezett hozzánk a tavasz. :)  Már nagyon-nagyon vártuk és rettentően örülünk neki. Természetesen a napocskát a kertbe üdvözöltük és bíztattuk, hogy mostantól már süssön jó sokat, és őszig el se bújjon csak éjszakára. :)  Apa új szerzeménye is előkerült, ami szintén a jó időre várakozott a télen. Drága api egy robbanó motoros kisautóval kápráztatta el Bencét. Ennek kizárólag Prézli nem örült, mivel elég hangos és persze iszonyatosan gyors ördögként száguldozik a kertben. Prézli nem tudja hova kapkodja fejét, és merre szaladjon el előle, de persze westiehez híven, azért el nem bújna. Rövid időd töltöttünk el ma délután a kertben, de nagyon élveztük, ez Prézli elégedett pofiján is jól látszik. :)

Az ördög maga...

Végre kifogyott az üzemanyag, így már elpakolják a kisördögi autót és napozhatok békésen... :) 

Gyönyörűen süt a nap, igaz eléggé fúj a szél, de egy délutáni kiruccanásnak mégis nagyon megfelelő az időjárás, így Veresegyháza felé vettük az irányt és meglátogattuk a medvéket és farkasokat. Természetesen egy ilyen programból Prézli sem hiányozhatott. :)

Gyerekeim betegen és itthon töltötték a hosszú hétvégét, így úgy gondoltuk egy kimozdulásból nem lehet bajuk, mivel az orrukat sem dugták már ki a házból napok óta. Sajnos rosszul gondoltuk, mivel estére Bogi rendesen belázasodott. :(((  Persze ha előre tudjuk, biztosan nem megyünk. Mindettől függetlenül, nagyon jól éreztük magunkat. Igazán nem töltöttünk el sok időt most ott, és szerencsére, annyira nem is fújt a szél, mivel az egész egy tisztáson helyezkedik el. Viszont, ha meggyógyulunk, és jobb idő lesz, mindenképpen elmegyünk újra! :)  Nagyon szimpatikus volt nekünk az egész macipark, hogy a belépő csupán 300 ft/fő, rendezett parkoló van, rendezett az egész környék, igazán kellemes időtöltés akár egy egész délutánra. A gyerekeknek fantasztikus élményt nyújtott, hogy etethetnek egy igazi medvét. :) 

Prézli is kiszaladgálta magát és nagyon élvezte a kiruccanást, hiszen szembe szállhatott egy medvével, és egy egész farkascsordával. (persze csak kerítésen keresztül)   

Egy ilyen izgalmas programból tesomék sem hiányozhattak Bodza unokatesóval.

Bogi eteti a hatalmas medvét!

Bence igazán nem félt a nagy mackótól.

A farkasokat sikerült Prézlinek felhergelnie, így az összes farkas, ami létezett a macipark területén, kisérgetett minket, a többi látógató szomorúságára. Prézlit igazán nem kellett félteni, hűen terrier véréhez, neki ment volna az egész farkas csordának. :)

Farkas szemet néztek.

A háttérben az egész falka követett minket, a préda (Prézli) reményében.

Bogi Maci

Bence Maci

És persze Prézli Maci

:)

Végre eljött ez a nap! :) Eltelt a 10 nap a műtét óta, így mehettünk a varrat szedésre. Nagyon vártuk már ezt a napot, mert már elég volt, hogy egész nap azt játszottuk, hogy bent ruhácska, kint gallér. Persze Prézli egész nap ki be járkál, hiszen ha kiabálnak (ugatnak) a haverok, hogy valami történik az utcán, ami ugatásra méltó, akkor természetesen neki is menni kell. Nanááá. Szóval egész nap, kimegy gallér, vissza jön ruci, kimegy gallér, vissza jön ruci. Persze közben a folyamatosan a lábtörlés, de azt már megszoktuk, hiszen az mindig van. Olyan aranyos, már tudja mi a dolga, bejön és szoborrá változik, várja, hogy végig maceráljam a 4 lábát. :) De ez az öltözködés, és persze mindvégig azon izgultam, hogy nehogy kirágja a varratokat és akkor kezdhetnénk elölről. Nos annyira nem volt vészes az egész ivartalanítási történet, mint amennyire paráztam az egésztől.  Ma este elmentünk újonnan talált orvosunkhoz, gondoltam magamban, ma még egyszer teszteljük, és ha minden rendben van, akkor már tutira orvost váltunk. Bátran mondhatom, hogy orvost váltunk. Ma is rendes volt velünk és még pénzt sem fogadott el. Meg is dicsért minket, hogy milyen szép Prézli sebe. :)  Én is annak láttam. Pár mozdulat, és a varratok már kint is voltak. Prézli szinte mit sem vett észre belőle. Nem volt hiszti, nem vérzett és semmi sem volt. Pár pillanat és már kint is voltunk az utcán. :)

Tényleg nagyon hamar túl voltunk az egész műtéti procedúrán,és az biztos, hogy engem jobban megviselt, mint Őt.

Mindenkinek bátran ajánlom az ivartalanítást, hiszen mi így már nyugodtan várhatjuk a tavaszt a tüzelő szukákkal. :) Prézli nem fog tőlem elszökni és nem kell azon aggódnom, hogy soha többé nem látom és ráadásul így már biztosan nem fogjuk szaporítni a menhelyeken élők számát. Úgy gondolom, ez a legkevesebb, amit megtehetek, hogy tényleg csak olyan állatok szülessenek erre a földre, akik egészségesek, akiket örömmel várnak és biztosan jó gazdához kerülnek.   

Múlt héten már szinte pulóverben járhattunk és azt gondoltuk megérkezett a tavasz. Sajnos újra esik a hó, egész nap megállás nélkül esett, de szerencsére amilyen gyorsan esik, részben el is olvad. Prézlit nem zavarja, bár annyira már nem is élvezi, hiszen nem régen megcsapta már a tavasz szele és szerintem azt jobban élvezte. Hiszen a hótól nem érzi a számára finom illatokat. Nagyon aranyosan viselkedik, mert ahol lábnyom van, ott már nem igazán van hó, így kihasználva a lyukakat, abban szimatol. :) Mikor először láttam, azt hittem kerget valamit, mert lyukról lyukra járt és csak szimatolt, aztán rájöttem, hogy csak így próbál "olvasni" a földről. :)

 Lyukról lyukra szimatol a latyakban. :)

Végre túl vagyunk az ivartalanítási műtéten, azaz pénteken lesz még varrat szedés, és aztán mondhatom, hogy túl vagyunk rajta. Prézli az udvaron tányéros (galléros) kutya, a házban pedig kék ruciban flangál, szerencsére már más nem emlékeztet minket a műtétre. Jó az étvágya, a kedve és minden rendben van.

(kop-kop-kop)

Egész héten böngésztem az internetet, kutya sulit keresve. Kihasználtam az alkalmat, hogy beteg vagyok és jó alaposan körbe néztem.

Nagyon szimpatikus volt a Népszigeti kutya suli, szó se róla, de eléggé sokallom a 47 ezer ft-ot egy tanfolyamért. Arról nem beszélve, hogy igazából 3 tanfolyam lenne szükséges, egy igazán jól nevelt kutyához. Összességébe az 150 ezer forint, ami 3*7 hetes tanfolyam, és azt még nem is említettem, hogy napi 60 km autózás, ami 1 tanfolyam alatt kb. 840 km, ami szintén nem kevés. Szóval egyenlőre úgy gondoltam, hogy körbe nézek, annak reményében, hogy találok legalább olyan szimpatikus, de megfizethető iskolát. :)

Listát készítettem a héten, aztán vasárnap drága apával (férjemmel) és persze Prézlivel neki indultunk suli nézőbe. Sajnos volt amelyikhez el sem jutottunk, mert olyan út vezetett odáig, hogy alig bírtunk bejutni. Gondoltam pár szem eső esetén, szinte megközelíthetetlen, de mivel egyedül fogok járni Prézlivel nem szeretnék bele ragadni a több száz méteren tartó föld útba. Az autóról nem is beszélve, hogy szegény kap eleget a Pesti utakon. Minden esetre itt legalább jól megfutattuk Prézli a semmi közepén! :) Erről hoztam ma pár képet.

A lényeg a lényeg, hogy találtam olyan kutya sulit, amilyet kerestem! :))))

Nagyon bíztam ebben a suliban, mivel itt külön kistestű kutya képzés is van, ami szerintem nagyszerű. Ez a suli a Cerberos Kutyaiskola. Bementünk a férjemmel, készségesen bemutatkoztak, elmondtak mindent. Mosolygósan kedvesen, a suli szinte tömve volt kutyussal és persze gazdijaikkal. A gazdák köszöntek nekünk (persze aki éppen arra járt a pályán) és nem utolsó sorban mosolyogtak!!! Éreztem, hogy itt a helyünk, igaz nincs közel, hiszen a XVII. kerületben van, bár még mindig közelebb, mint a Népszigeti suli. Meghallgattunk minden információt, aminek jó részét tudtam, hiszen elolvastam a honlapjukon, aztán jött az ár kérdése. 6 hetes tanfolyam, szombat és vasárnap, pótlás szerda este, 30 ezer forintért, DDEEEE ivartalanított ebeknek 20 ezer forint!!! :) Mivel ezzel szeretnék ösztönözni a gazdákat, hogy ivartalanítsanak. Nos ekkor már megszületett az elhatározás, ide szeretnénk járni. Áprilisban indul a következő kistestű kutyusoknak való tanfolyam, de valószínűleg csak a Május eleire fogunk tudni elmenni, egyéb dolgok miatt.

Sikeres nap végén mi is lehetne Prézlinek nagyobb ajándék, mint egy csülökcsont! Mivel 2 db csülköt főztem a bablevesbe, így vasárnapra is jutott Prézlinek egy hatalmas csont, amit jóízűen elrágcsálhatott!  :) 

Prézli a puszta közepén...

Végre még egy csülökcsont! :)   nyam-nyam 

Lééégyssziiii kéééérem viiissza a csontomat, naaaa lééégysziiiii....

Mindig csak ez a villogás...

Köszönöm :))))))

Holnap vendégeket várunk és a menű első része csülkös bableves lesz, Prézli nagy örömére. :)  Persze az elmúlt hét után, Prézli a hatalmas csülökcsontra rászolgált. Nagyon megérdemli, hiszen hősiesen viselkedett. Imád rágicsálni, nagyon szereti a csomozott préselt csontot is, de azért egy igazi csülökcsont, az isteni csemege. :)

3 nappal a műtét után, szerencsére kutya bajunk! :) (kop-kop-kop) A seb szépen gyógyul, viszont ezzel egy időben Prézlit el kezdte zavarni, így már jobban piszkálja. A házban elég a body és persze a figyelmem, de az udvarra felkerült a gallér. Szegénykém tányéros kutya lett. :) Nagyon aranyos benne, persze neki megy mindennek és ahol eddig elfért, ott most tuti bele akad valamibe, de elég türelmesen viseli szerintem. Pláne ahhoz képest, hogy az első nap, ha ráadtam szoborrá változott. :)   Ami még kellemetlen szegénynek, hogy a tányérral a fején, Piri cica menekül előle és nem tud bemenni a kutya házba a függő ajtó miatt. :)  Ha minden jól megy, akkor jövő hét pénteken varrat szedés, és utána elfelejthetjük az egészet. :)

Hoztam pár képet az én drága tányéros kutyámról. :) 

Mai napunk is eltelt végre. Szerencsére Prézli állapota óráról órára javul. 

Tegnapi bejegyzésemből annyi kimaradt, hogy természetesen kapott Prézli infuziót is a műtét alatt.  

Folytatva az előző bejegyzés naplóját.

Reggel 9h20 (13h20 órával a mütét után) ivott, pisilt, és elöször a kertbe felálló farkincával puffogott, azaz ugatni probált. Ma reggel én már ennek is nagyon örültem. :)

10h30 (14h30 órával a mütét után) végre jóizűen megreggelizett, ivott, pisilt.

Végül innentől kezdve visszaálltunk a napi kerékvágásba. Ha ki akart menni, jelzett és kiment, aludt sokat egész nap, de nála ez normális. :)   Sajnos a gallért nem szereti, mivel egyszerűen szoborrá változik, ahogy ráteszem. Egyenlőre nem piszkálja magát, de bent azért body ruhában van. Kint nincs rajta semmi, de ott sok minden leköti egyenlőre.

Este egy rövid sétán voltunk, aminek azért nagyon örült, de azért elég komótosan sétálgatott.

Ahogy megigértem előzőekben, hoztam ma pár képet Prézliről.

Műtét után...

Kényeztetve, ma reggel az ágyikómba aludt már. :)

Csini bodyban, aludni is lehet. Délután már a helyén aludt. :)

Fül nélküli Prézli bodyban. Ma szinte egyész nap behúzta fülét, farkát.