Prézli 2009.Június 27-én látta meg a napvilágot, és 2009.Augusztus 20-án került hozzánk. Azóta családunk igazi tagja lett. Több mint 5 hónapot töltöttünk már együtt és szépen lassan össze csiszolodtunk. Mára kialakult a rendszer az életünkben, szerencsésen átvészeltük a fogváltás, rágásos korszakot is. Járunk kutya oviba, nagyokat szaladgálunk a kedvenc parkunkba, és sokat sétálunk a környékünkön is. 7 hónapos korára már-már kezd igazi westie kutyusra hasonlítani. :)

Ma reggel -10 fokra ébredtünk, ezért Prézlit elvittem magammal dolgozni. Mivel Prézli napközben, ha nem vagyunk itthon akkor kint tartozkodik a kertben, természetesen van bélelt, ajtós, full extrás kutyaháza, mégis úgy gondoltam a mai hideg már túl sok lenne neki. Egy probléma volt csak, hogy mára Békéscsaba volt úticélnak beírva a naptáramba. Így ezt a hosszú utat tettünk meg ma, több kitérővel. 3-szor álltunk meg, különböző szántóföldeken, hosszabb időre szaladgálni. Prézli alig bírt magával, olyan boldog volt. Olyan állatok nyomait szimatolta, amit szerintem még sosem érzett ezelött. Nagyon jól érezte magát, még az autóban is. Hol az egyik gyerek ülésben nézelődött, majd aludt egy picit, aztán a másik gyerek ülésben, aztán néha előre jött hozzám. Túl sokat nem fészkelődött, de sikerült mindenhol lefotóznom. :) Viszont amióta haza értünk alszik mint a bunda. :)  Jól kifárasztották a mai napi izgalamak, amiből volt bőven.

Az egyik szántóföldön a messzeségben megláttam 5-6 őzikét, nagyon messze, szerencsére Prézli nem látta meg, mert különben nem is tudom, hogy hoztam volna haza.

Egy biztos, a fehér bundájával jól tudja magát álcázni a hóban. :)

Bence ülésében, majdnem alvós pózban.

Bence ülésében alvás közben :)

Bence ülésében, kiváncsian nézelődve...

Reggel már nem volt időnk fésülködni, így elég kócosan néz ki. :)

Nagyon messze az őzikék szaladnak el, Ők észre vettek minket szerencsére, ezért elfutottak.

Aludt Bogi ülésében is... :)

Szokásos repülős póz prézli módra...

Havas pofival mellettem...

Fantasztikusan telt el a mai napunk, reggel még teli voltam aggódással és gyors döntést kellett hoznom. Jól döntöttem az biztos, ez estére kiderült.

Ezen sorokat az interneten találtam, már nagyon régen, de mégis fontosnak tartottam, hogy közé tegyem én is, mert nagyon igaznak tartom ezen sorokat.

Prézlit is ezen elvek alapján nevelem és remélhetőleg sokan fontolóra veszik az alábbi üzenetet.

Nagyon bízom benne, hogy sokan úgy gondolják, ahogy én is, milyen igazak ezen kérések.

 A kutya 10 kérése:

Ma este is eljutottunk kedvenc parkunkba, persze tegnap is voltunk, csak néha elfelejtek fényképezőt vinni. Sajnos a mai sétánkon csak egy kutyussal találkozhattunk, de Őt nem engedték el a pórázról, így túl sokat nem időztünk vele. Viszont nagyon sokat szaladgáltunk, rám is fér egy kis testedzés. Imádunk oda járni, mert hatalmas terület áll a rendelkezésünkre, hogy levezessük energiáinkat. :)

Nagyon kár, hogy még nincs kutya barátunk a környékről, így kénytelenek vagyunk magunkba szaladgálni, de remélhetőleg ami késik nem múlik és egyszer találkozunk egy kutya baráttal és persze gazdijával. 

Az esti szaladgálásról hoztam pár képet :) 

Sármos fiatal úr... :)

Sprint Prézli módra.... :)

Mi van ott? Van ott valaki??

Megnéztem, nincs ott senki...

Ma reggel ismét hóesésre ébredtünk, így délután jó melegen felöltöztünk, és a gyerekekkel a kedvenc parkunk felé vettük az irányt egy kis szánkózásra. Persze Prézli sem hiányozhatott a csapatból. Hatalmasat futkározott ismét, sok sétáló kutyussal barátkozott és közben hűen kisérte Bogit és Bencét a szánkózásban is. 

Mai napon erről hoztam pár képet: 

Prézli ezen a képen száll a szélben... olyan szélsebesen fut.. :)

A szánkozó csapat

Gyertek utánnam mutatom az utat...

Most erre menjünk...

Szokásos szombat délutáni programunk a kutyasuli, azaz a kutya ovi. Szombat reggel, tiszta az idő, nem fúj a szél, nem esik az eső. Gondoltam a mai napi időjárás megfelel egy jó kis hancurozásra a kutyaoviba... tévedtem, ezért hoztam pár képet, nem gondoltam, hogy a szakadó esőben készült képeket tudjuk még überelni. Prézli a mai napon 4 fekete csizmát húzott, mikozben 2 német juhász kutyussal hatalmasat futkározott. Mai napon rájött arra is, ha nagyon akar kifér a kerités alatt, így mától már nagyon résen kell lennem, mert ha jobb partnert lát kerítésen kívül, akkor nem gondolkodik, hanem szökik és megfuttat engem is. :) Persze egy kis test edzés senkinek sem árt, és minden esetre nem fáztam picit sem. Mindettől függetlenül nagyon szeretünk oda járni, minden alkalom tartogat meglepetéseket.... :)

Ketten egy ellen... nem baj én viszont olyan gyorsan futok, mint egy nyúl... :)

Mai nap végeredménye 4 fekete csizma :)

Ma ismételten oviba voltunk, mivel az időjárás nem kedvezett nekünk, ezért hoztam pár képet az ázott Prézliről. :) Gyakorlatilag végig szakadt az eső, de természetesen ez a kutyusokat egyáltalán nem érdekelte, szinte tudomást sem vettek róla.

Viszont mai napon az én drága kuttyom szerelmes lett. :) Egy Málna nevű 4 hónapos beagle kutyusba. Egyik szemem sírt a másik nevetett. A mai napon én nem vettem részt a kutya oviban csak szolgaként, illetve sofőr voltam, hogy oda szállitottam, haza vittem, aztán megfürdettem, persze utánna már ismét gazdi lettem. :) Ilyen még sosem fordult elő, de bármit tettem, mondtam észre sem vett, csak Málna létezett. Nem kellett sem a párizsi, sem a sajt. Haza utat végig sírta szegénykém, de végül megnyugodott. Nem Málna az egyetlen lány az oviba, de Ő valamiért levette a lábáról Prézlit. Ilyen a szerelem első látásra... Az oktató szerint, ha Málna nem tüzel akkor a következő alkalommal már talán észre fog venni engem is Prézli. :)

Ez a fotó a bizonyítéka, hogy tisztán érkeztünk az oviba:

Itt még nem érkezett meg az oviba Málna, így szélsebesen szaladt hozzám a hívó szavamra:

Ő Málna, innentől én már nem voltam ott, legalábbis Prézli szerint... :)

Kénytelen voltam megkötni Prézlit, míg Málnát látó távolságon kívül nem vitték, mert úgy éreztem Prézli képes lett volna érte, még kerítést is mászni... :)

Ő itt még nem tudja, hogy fürcsi vár rá, Málna miatt szomorkodik...  

Sosem hittem, hogy egyszer mi is leszünk ennyire koszosak... :)

De anya szerelmes vagyok...ééés nem érdekelt, hogy szakad az eső, vagy sár van... 

Fürcsizés, ez volna a büntetés?!? ez sajnos kényszer volt...

Ezt a fotót azoknak ajánlom akik azt gondolják, hogy a westieknek nagy fejük van... vízesen úgy néz ki Prézli mint egy kisegér... :) :) :)

Mai nap végeredménye: Egy szerelmes, de már nem szomorú, tiszta és illatos Prézli lett.

Mai napon ismét oviba voltunk, már 3. alkalommal. Nagyon szeretünk oda járni, mivel sajnos Prézli kevesett találkozik idegen kutyusokkal, így nagyon szükségesnek tartottam a szocializálódást az oviban. Mindenkinek nagyon ajánlom, akinek kevés az alkalma más kutyusokkal találkozni, vagy nincs olyan hely, ahol szabadon szaladgálhat a kutyusa. Prézli az 1 óra alatt amit ott eltöltünk, szinte kicserélődik. Határtalan boldogsága van, igazán szabadnak érzi magát és rettentő boldog a többi kutyussal. Ma erről hoztam pár képet. Sajnos nem túl jó a képek minősége, mivel bár igyekszem résen lenni, de tartanom kell egy falatka jutalom falatot is az egyik kezembe, a másikba a gép és olyan eszeveszett tempóba szaladnak, hogy mire észbe kapok, már kimentek a képből. Ráadásul az idő ma nagyon csalóka volt, mivel sütött a nap, de iszonyatosan fújt a szél. 

Szóval képekben a kutya ovi:

Prézli is a képen van?

Bizony bizony nem maradhat ki semmiből...

Srácok itt valami finom kaja van... :)

Ma is jól elfáradtam és koszos is vagyok, szomjas is , de nagyon szeretek ide járni... 

A szilvesztert itthon töltjük családi körben. Gyerekek fent maradhatnak, míg bírják. Prézli vadul őrzi a házunkat a peterdáktól, tüzijátékoktól. Egyfolytában ugat, néha sikerül megnyugtatnom, akkor elalszik, aztán pár perc alvás után újra kezdi. Felváltva járunk vele járőrőzni az udvarra, mivel kiengedni egyedül nem merjük. Féltjük, hogy nehogy bedobjon valaki hozzá egy petárdát.

Az elmúlt napokban elmentünk a kutyasulihoz kőbányára, ahol van egy hatalmas játszótér, ami körbe van zárva, így garantáltan kutyapiszok mentes. Természetesen ezt mi is tiszteletbe tartottuk, így apa volt bent a gyerekekkel, mi pedig Prézlivel a mellette lévő parkban próbáltunk volna sétálni, de mindig vissza tértünk a játszótérhez, mert Prézli nem értette, hogy miért nem mehetünk mi oda be?!

Innen sem jutok be...

Engedj be, légysziiii...

Na jóó akkor játszom veled, jéé ez hogy került ide, ezt karácsonyra kaptam Zserától és Marcotól. Köszönöm szépen ezúton is!

Úgy látom ide sehogy sem lehet bejutni...

Egy kedves barátunktól csülök csontot kaptunk. Prézlit sikerült vele pár órára lefoglalni...

Olyan finooom.... nyam-nyam...

Ne fotózz már, hagy engem rágcsálni, naaaa...

Szilveszter délutánján ismét kedvenc parkunkban kötöttünk ki, de sajnos a sötétedés miatt csak 1 képet tudok bemutatni. Nagyon szeretünk itt szaladgálni, nagyokat játszani.

Mindenkinek szeretetben és békében gazdag új évet kívánunk!

Találkozunk jővőre is.

Renáta & Prézli

Minden Kedves Prézli blog olvasónak Boldog Új évet és sikerekben gazdag új esztendőt kívánunk!

Renáta és Prézli