Drága Prézlink ma betöltötte élete 9. hónapját. :)  Az elmúlt 7 hónapját töltötte velünk, most már mondhatom szépen össze csiszolódtunk. Kialakult a rendszer az életünkben, ami szerintem mindkettőnk számára megfelelő. Reggel apa engedi ki szükségeletei elvégzéséhez, aztán jöhet be hozzám ébreszteni, párszor kipróbáltuk kiengedés nélkül is, aztán ágy áthúzás lett a vége, mivel örömében nem tudta tartani a pisijét. :(  Minden reggel úgy jön be hozzám ébreszteni, hogy valamelyik csipogós játéka a szájában és közben öröm morgása hallatszik. Egyfolytában mondja a magáét... :) Imádok reggel erre a morgásra kelni. Aztán mikor kiörülte magát, akkor vad nyalogatásba kezd. Ezt már annyira nem szeretem, így általában a csipogós játék az áldozat, és őt nyalogatja körbe örömében. Mi is következik ezután... jah igen, Prézli lefekszik aludni, hiszen az éjszaka fáradalmait ki kell pihenni. :)  Mikor mindenki felébredt, reggelizés következik Pirivel. Reggelire nem szokott sok tápot enni, csak pár falatot.  Kedvenc tápja a Royal Canin westies tápja, de nagyon szereti a Hill's bárányos rizses tápját is. Imádja a sajtokat, joghurtot, párizsit, sonkát, és a fő kedvenc a szárított kacsa húsi. Ez most a favorit. Egész délelőtt a kertben rohangászik, várja a postást, az újság kihordókat, nagyon szereti őket megugatni. Imád préselt csontot rágcsálni, aztán következik az alvás ideje. Délután általában hasonló a program, nagyon várja haza az óvodából a gyerekeket. Mikor mindenki hazaért, játék következik az udvaron, aztán bent a házban. Este fél 6 környékén szoktunk elmenni sétálni, és fél 7 körül érünk haza. Változó a séta hossza, főként az időjárás befolyásolja. Séta után Prézli kint marad az udvaron az esti duma partira a szomszéd kutyusokkal. Addig mi vacsorázunk és aztán ők is vacsoráznak Pirivel. Vacsi után, ismét udvari rajcsúr következik a szomszédok nagy örömére. Végül fél 9 körül magától elvonul aludni, az előszobába a kosarába, reggelig ott alszik egyedül.

Természetesen ez egy hétköznapi nap, a hétvégén együtt vagyunk a kertbe, legalábbis amióta jó idő van. Prézli azon szerencsés helyzetben van, hogy elég sokat vagyok itthon, mivel főként itthonról dolgozom, ezért keveset van igazán egyedül.  :)  

Őszintén úgy gondolom, Prézli szeret velünk lenni, és persze mi is hálásak vagyunk, hogy velünk van. Mára már el sem tudom képzelni az életem nélküle. :)

Ma megint a kertben voltunk szinte egész délután.

Huncut Prézli ellopta a kisseprűt és azzal rohangászott a kertbe. :)

Azért jásztott játékkal is...

Akkor pózólok neked, ha kapok párizsit. :)

Na jól van, nézek szépen, de aztán legyen párizsi... 

Kérek mééég párizsit... mééég, mééég, ennyi nem elég.

:)

Bogi szokott nekem segíteni Prézlit fényképezni, olyan kedvesen beszél hozzá és tartja a párizsit, hogy Prézli szívesen pózol a kedvéért.

Ez a kép a pillanat műve volt, mivel Bogi a fotózás végén, felkapta Prézlit és egy öleléssel köszönte meg neki, hogy van nekünk. Gyorsan elkaptam a pillanatot. Nagyon szeretik egymást. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.