Tegnap Prézli elkezdett köhögni. :(  Nem vészes, de ezek szerint valószínűleg megfázott. Este elmentünk sétálni, a menet közbeni fektetést, ültetést gyakoroltuk, és persze a menetelést is, de itthon már nem gyakorlatoztam vele külön. Inkább koncentrálunk a gyógyulásra, hogy szombatra és vasárnapra jól legyünk. Szerintem nem lesz probléma, szedi a gyógyszereit, és szerencsére láznak nyoma sincs már, így remélhetőleg tudunk menni szombaton is a suliba.

Arra gondoltam, hogy a hétvégi kánikulába elég rendesen megfürdettem slaggal és szerintem ettől fázhatott meg, illetve attól is, hogy nem sokkal később befeküdt a helyére, ahol elég hűvös volt. Gondoltam is rá, hogy nem szabadna hagynom, hogy bemenjen, de úgy voltam vele, csak tudja mi a jó neki... :-(  

A vizsga pánikom, egy időre szünetel, most nyugalom érzése van bennem, de egyben inkább szomorúság is. Nagyon szomorú vagyok, hogy vége a tanfolyamnak, nagyon szeretünk oda járni. A családom nagyon rendesen helyt állt nélkülem az elmúlt bő 5 hétben, míg kutyáztam, de a nyarukat nem kívánhatom tőlük, így csak augusztusban lesz folytatás... Már most nagyon várjuk :) Furcsa lesz szombaton és vasárnap nem órára kelni, hiszen már úgy megszoktam. Van valami varázsa is ám, este össze készítettem a hátizsákom, reggel a friss víz és jutifalat (párizsi) készítése maradt és persze a saját magam összekészítése. Az elmúlt pár hétben rájöttem sok-sok mindenre. Eddig is nagyon szerettem az állatokat, de nem is hittem volna, hogy egy kutyával lehet ilyen szimbiózisba élni. Prézli annyira átvesz tőlem mindent, jókedvet, szomorúságot, idegességet, nyugalmat, minden érzésemet átveszi tőlem.. Tudtam, hogy közel állunk egymáshoz, de hogy ennyire az csak most derült ki számomra, a suliban töltött hetek alatt. Ha valaki azt gondolja, a Cerbi csak egy iskola, ahol a kutya meg tanul ülni, hát nagyon téved. Sok gazdi akivel beszélek, mondja, hogy nekünk nem kell suli, mert nézd az én kutyám már ül, és még pacsit is tud adni.. Naja, Prézlit a héten már az 5 éves fiam sétáltatja pórázon, hallgat rá, nem tőr ki magából, még egy őrjöngő kutya mellett sem. Igaz, hogy Prézli 7 kg-os kutya, de a fiam is csak 18 kg.. Eddig nem tudták Ők sétáltatni, mert Prézli rángatta Őket, annyira tombolt egy-egy kapu előtt, hogy még a gyerekeim is megijedtek. Mára pedig nyugodtan sétálunk a kis gazdikkal, és egy feladatom van sétálnál, azt figyelni, hogy csere van, hiszen két gazdi jelölt is van, így mindig beosztjuk, hogy melyik sarokig viszi az egyik, aztán a másik gyerkőc következik. :)  Persze ez is egy eredmény, de ezen kívül még számos pluszt tanultunk. Szóval kedves gazdák, a suli nem csak a ülj és fekszikről szól, sőt ez a legkevesebb része...Az a 6 hét amit a kutyussal eltöltesz és megismeritek igazán egymást, az is nagyon fontos. Továbbra is mindenkit bíztatok, hogy kutyaiskolába kell menni, viszont ha már valaki menni akar, akkor menjen jó helyre, tehát a CERBIBE a helye! :)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://prezliwestie.blog.hu/api/trackback/id/tr322090593

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kutyatorodes 2010.06.20. 11:37:53

nekem is köhögött ma a kutyusom:) de nekem 2szer hányt:(
de nem szokott ilyet csinálni csak ha hurkát vagy ha sonkát adunk neki tehát ha nehéz kajákat . De nem kapott olyan Ételt.:S
süti beállítások módosítása