Eltelt a második hétvége is a Cerbi suliban és már olyan érzésem van, mintha mindig is oda jártunk volna. Az első órán úgy izgultam, mint egy gyerek az első iskola napján. Most már nem izgulok, persze az örökös megfelelési kényszer ott lapul bennem, hiszen nekem semmi sem jó, és semmi sem tökéletes. Nagyon maximalista vagyok, talán ezért is járunk kutyasuliba és ezért járunk a CERBIBE, hiszen nekem nem jó egy kutyasuli, nekem a legtökéletesebb a megfelelő. :)  Mielőtt bárki megkövezne, hogy csak magam miatt járunk kutyasuliba, azért leírnám, hogy Prézli is élvezi, nem is akármennyire. Most már nem csak a pórázának örül, hanem annak is ha kocsikulcsot meglátja. Alig várja, hogy újra menjünk. Erről az alábbi képek is árulkodnak. :))))

"Gyere Csubi, nézzük meg mit csinál ott Hannah?!"

Hannah külön száma, a hempergőzés... :)))

Miért csinálod ezt Hannah?!? Mi nem szoktunk ilyet csinálni...

Gyere inkább játszunk egyet...:)

Naaa Hannah, ne húzd a fülem...na várj csak... :)

Nesze, látod, most jól legyűrlek... :)

Én vagyok az erősebb, add fel Hannah...

Sunny: Héé Te, hogy kerülsz a mini csoportba?! Te nem egy agár vagy?!

Igen, és Lily vagyok, egy nagyon okos agár kutyus, de én is olyan kicsi vagyok... vagy még sem?!? Szerencsémre a gazdim tanítja a miniket, így bejárhatok hozzájuk. :)

Gyere Prézli nézzünk körbe arra is... 

Nagyon örülök Hannah, hogy Te is ide jársz velem. Én is örülök neked Prézli! :)  

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.