Prézli általában kint garázdálkodik napközben az udvaron, de van mikor unatkozik és bejön hozzám. Mivel én otthonról dolgozom, sajnos napközben kevés időm van vele foglalkozni, de azért mindig kiharcol magának pár lopott percet. Ennek módja, hogy mellém ül és morgolódva ugat nekem. Mintha beszélne hozzám. Előfordul, hogy az összes játékát oda cipeli és nyomkodja a szájában hozzám, de a legtöbb esetben csak mondja a magáét. Szinte kérlel, imádom ilyenkor. Ha éppen nem tudok felpattanni, akkor azért elfoglalja magát a rágócsontjával.

Csábos nézése...

Gyereee velem játszaniiii...vauu vauu

naaa vau vau, naa légysziiii

Nem hallod mit mondok, én úúúgy unatkozom!!! Gyereeee légysziiiii

Nem adom fel, vau, vau, addig hívlak, míg nem jössz... :) :)

Jó, ha nem jössz, legalább a pocakomat vakard meg, én már azzal is beérem...

Jól van, látom ma tényleg nem érsz rá, akkor játszom magam a rágókámmal...

Jaj de fincsiiii, és milyen jó dobálni :)

Nyam-nyam, még jó, hogy legalább ilyen fini rágókát veszel nekem... :)

Persze játszani nem jössz, de azzal bigyóval, már megint engem villogtatsz.... ez nem igazság...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.