Végre egy délután nem esett az eső, ezért gyorsan előkaptam a fűnyírót és levágtam a fűvet. Ez volt az első igazi fűnyírás, természetesen Prézli is segített nekem, Piri pedig messziről szurkolt. Prézli miközben én dolgoztam a fűnyíróval, Ő hősiesen védte a kertet. :)  Az eső azóta is megállás nélkül esik, de legalább a fű már le van nyírva.

 Piri a csendes megfigyelő...

Prézli úgy szaladt, ha valamit hallott az utcán, hogy lába sem érte a földet...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.