A szilvesztert itthon töltjük családi körben. Gyerekek fent maradhatnak, míg bírják. Prézli vadul őrzi a házunkat a peterdáktól, tüzijátékoktól. Egyfolytában ugat, néha sikerül megnyugtatnom, akkor elalszik, aztán pár perc alvás után újra kezdi. Felváltva járunk vele járőrőzni az udvarra, mivel kiengedni egyedül nem merjük. Féltjük, hogy nehogy bedobjon valaki hozzá egy petárdát.

Az elmúlt napokban elmentünk a kutyasulihoz kőbányára, ahol van egy hatalmas játszótér, ami körbe van zárva, így garantáltan kutyapiszok mentes. Természetesen ezt mi is tiszteletbe tartottuk, így apa volt bent a gyerekekkel, mi pedig Prézlivel a mellette lévő parkban próbáltunk volna sétálni, de mindig vissza tértünk a játszótérhez, mert Prézli nem értette, hogy miért nem mehetünk mi oda be?!

Innen sem jutok be...

Engedj be, légysziiii...

Na jóó akkor játszom veled, jéé ez hogy került ide, ezt karácsonyra kaptam Zserától és Marcotól. Köszönöm szépen ezúton is!

Úgy látom ide sehogy sem lehet bejutni...

Egy kedves barátunktól csülök csontot kaptunk. Prézlit sikerült vele pár órára lefoglalni...

Olyan finooom.... nyam-nyam...

Ne fotózz már, hagy engem rágcsálni, naaaa...

Szilveszter délutánján ismét kedvenc parkunkban kötöttünk ki, de sajnos a sötétedés miatt csak 1 képet tudok bemutatni. Nagyon szeretünk itt szaladgálni, nagyokat játszani.

Mindenkinek szeretetben és békében gazdag új évet kívánunk!

Találkozunk jővőre is.

Renáta & Prézli

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.