Ma reggel különleges foglalkozás volt a suliban, mert nem a zárt pályán gyakoroltunk, hanem külső utcai terepen. Ez több szempontból is nagyon fontos, egyrészről itt kiderül, hogy otthon mennyit gyakoroltak a tanoncok az ebekkel, a másik nagyon fontos része, hogy mindenféle különös eseményt, helyzetet teremtettek a kutyusoknak. Pl. biciklis, részeg ember, botos ember, gurulós kocsit húzó személy, motoros gyerek stb.stb. Megálltunk forgalmas helyen a kutyusokkal és néztük melyik kutya, hogy reagál a környezetre. Nagyon érdekes volt, szerencsére Prézli semmire sem reagált különösebben. Sőt egy ideig kifejezetten nem is értette, hogy mi történik. Hiszen neki új helyzet nagyon nem volt, hiszen biciklivel járunk sétálni, motoroznak mellette a gyerekek, piacra is el szoktam vinni magammal, ahol hasonló feladatokkal küzdünk meg, mint botos, gurulós kocsis emberke. Szerencsére az elmúlt hetekben sikerült a többi kutyára reagálását is minimalizálnom, igaz néha féltem, hogy totális hülyének néznek. Pláne, amikor el kellett dobnom az üditős üveget ("kanna") benne kővel, a kutya felé. Szép gazdának tarthatnak a környékünkön, akik az elmúlt 4 hétben figyeltek. Kezdődött a hátrafordulós sétával, viccesen néztünk ki, aztán következett a flakonos tiltás. Persze mindeközben menet közbeni ültetés, fektetés, stb.. Utólag visszagondolva, biztosan nem tartanak normálisnak, és persze mindenki a kutyát sajnálja. Szegény kutya, nem normális a gazdája, pedig az Ő érdeke. Mostanában sok helyről megkapom, minek egy ekkora kutyának iskola. Lássuk csak... szóval pár ezer forint befektetés, 6 hétvége délelőttje, pár óra gyakorlás, ÉS 15 évre egy könnyen kezelhető ebet kaptam. Természetesen nem vagyok jövőbe látó, de nagyon szeretnék Prézlivel még legalább 15 évet együtt tölteni. Szóval szerintem a képlet egyértelmű, a kutyának és gazdának iskolába a helye. Nyugodtan sétálunk az utcán, a kertbe nyugodtan heverészik, persze ettől még a játékokkal terrier módjára viselkedik, de nekünk sokkal könnyebb lett az életünk, úgy, hogy komoly problémám nem volt Prézlivel, mikor iskolába kerültünk, csak pont ez a kicsi hiányzott, de ez nagyon! :)

Ma egy dologgal nem voltam elégedett, hogy Prézli jobban húzott, mint szokott. A megszokott sétákon már szinte, alig-alig kell fegyelmeznem, de ma sokszor rá kellett szólnom. Pláne, mikor az elején Hannah ment előttünk. :) Majd megőrült a westie csajsziért. :) Aztán Zsizsu, hátrább küldött minket, szerintem ott már sokat javult a helyzet, de nem vagyok elégedett vele. Ma ismét gyakoroltunk, gyakoroltunk... 

Mivel a mai foglalkozásnak hamarabb vége lett, főként a pokoli meleg miatt, Vikivel és Hannaval, bekéredzkedtünk a gyakorló pályára, hogy a "gyerkőcök" hancúrozhassanak egyet. Mondanom sem kell, a két westienek lehet 38 fok és fárasztó nagy séta, hiszen már fél nyolckor az erdőbe sétáltunk, egyáltalán nem érdekelte Őket, hatalmasat játszottak. :))))

Viki & Hannah és persze Prézli :)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://prezliwestie.blog.hu/api/trackback/id/tr52077362

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.