Fantasztikus napunk volt. Végre igazán kisütött a nap, így kimehettünk a kertbe a gyerekekkel. Előkerültek a járművek, a roller, a bicikli, a kisautók. Lepucoltuk a hintát, sepregettünk, takarítottunk, mégis nagyon jól éreztük magunkat. Prézli felfedezte, hogy egy szomszéddal odébb tyúkok vannak a kertbe, teljesen kiborult tőlük, egyfolytában ugatott nekik.

Ebéd után a gyerekekkel neki láttunk madártejet főzni apának, mivel kedden lesz a születésnapja és az a kedvenc édessége. :)  Az én nagyon aranyos gyermekeim segítettek nekem lelkesen, így hamar kész is lettünk.

Késő délután Prézlivel új terepre mentünk, szintén kőbányára, de egy új parkba. Egész pontosan ez egy szemét bánya volt, ami körbe van zárva, frissen telepített fákkal és bokrokkal. Igazi kutyás park, találkoztunk is sok kutyussal. Ami viszont nagy megnyugvás volt nekem, hogy Prézli ahányszor behívtam, annyiszor jött boldogan. Szóval az én drága kutyusom, tényleg csak alkalmi süket, és igenis egy szófogadó, nevelt kutyus. Természetesen tovább kell képezni, tanítani, hogy tényleg bárhol, bármikor vissza jöjjön, ha szabadon van. Ma nagyon okosan viselkedett, még egy másik kutya elöl is be tudtam hívni, pedig párizsi sem volt nálam. :)  

Prézli a napsütésben.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ez a kisautó nem a mienk, hanem egy barát családé, csak a férjem újította fel és még nem vittük vissza, ezt persze Bence gyorsan kihasználta. :)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Boglárka és babája biciklizik...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Prézli szimatol a szélbe... jó illatok jönnek... 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Bogi a tüzoltóautón :)   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Piri cica napozik... ha jól megfigyeljük a képet látszik, hogy már bújnak a virágaim, remélhetőleg már nem lesz tél.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Prézli tiltott helyen... úgy látszik amit tavaly ősszel megtanult, abból mindent elfelejtett egy tél alatt. :)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A segédek a konyhában, a madártej készítése közben.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Persze csalunk, hogy felérjék rendesen a pultot, a kicsinek nagy fellépő, a nagynak kicsi.

:-))))

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A végeredmény:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Prézli a naplementében, az új terep felfedezése közben.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az egyik játszópajtással.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ma is sikerült jól össze sároznia magát, de ma nem fürdettem meg, hanem jó alaposan száraz rongyal megtöröltem és hagytam, hogy megszáradjon, aztán kifésültem belőle a sarat.

Amióta haza értünk, éppen csak vacsorázott és azóta is alszik mint a bunda, hiszen ma egy igazán pörgős napunk volt. :)  Prézli is élvezte, hogy végre nem egyedül kószál az udvaron. Reméljük, hogy most már tényleg jön a tavasz és már nem jön vissza a tél.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://prezliwestie.blog.hu/api/trackback/id/tr261778959

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.